Japan segitseg...

Na, eloszor is, kicsit moderalnam magamat: nagyon jo hely az az Osaka, sertodes ne essek (nem esett, de nem varom meg, amig valaki beszol), csak az embernek a ronda dolgok jobban szemet tudnak szurni, meg, ahogy azt minden ujsagiro jol tudja, halasabb temak.

Na, ezert nem mentem ujsagironak.

Szoval Osaka modern, pezsgo eletu varos, viszont ennek megfeleloen nem sok igazan tortenelmi dolog van benne, pontosabban keresni kell. Persze, ott van az Osakai var, ami sajna reprodukcio, de igy is nagyon impozans.

A japan varoskepet az jellemzi alapvetoen, hogy nincs: mig egy ejropai tipusu varosban altalaban van valami epiteszeti karaktere egy varosnak, meg egyes negyedeinek, itt akarhova mentem eddig, mindenhol ugyanazok az osszevissza dobozhazak, jobb esetben hagyomanyos tetocserepes csaladi haznak alcazott dobozhazak; nagyvarosban esetleg irodahazformaju irodahazak.

Szoval egyelore nem lattam olyat, hogy "szep japan varos". Vannak olyan varosok, amikben vannak nagyon szep helyek, az szamit szep varosnak, ahol ezek a szigetek viszonylag nagy szamban es viszonylag surun talalhatok meg.

Eddig Nara viszi nalam a palmat, ott ugyanis a frissen vilagoroksegesitett templom- es szentelykomplexumok egy nagy parkban helyezkednek el, szoval tenyleg egyseges a "varoskep", leven magat a varost nem is latod.

Mas: Toyama es az idojaras. nem reszleteztem elegge a multkor, miert vagyok ugy kiborulva az idore, ugyhogy szolgaltatok meg egy peldat. Ez most a heten tortent, reggel felebredek, hallom, hogy kint esik az eso. Teszek-veszek, reggeli kozben latom, hogy mar sut kint a nap, hetagra. Elindulok otthonrol, addigra beborult.

Ot perc mulva mar havazik.

Aztan elallt, csak a szel volt nagy, neha a nap is sutott, neha nem.

Szoval hulye.

Mai cimado temank: a japan segitseg. Ez a kifejezes copyrightos, sajat lelemeny, egy ido utan ugyanis eszrevettem, hogy ha egy japantol segitseget kersz, valoszinu, hogy vagy tovabb bonyolitja a helyzetet, vagy csak az idodet pazarolja, es vegul egy lepessel sem visz elorebb. (Neha persze segitenek is, de tenyleg ez a ritkabb) Az ok valoszinuleg a kollektiv szellemben keresendo: egyreszt altalaban mindenki tudja, mit hogyan kell csinalni, mert mindenki ugyanugy csinalja, masreszt meg az egyeni felelosseg udvarias, feltunesmentes haritasa.

Egy prominens pelda: Meg novemberben keszultunk onsenbe (hevizes furdo) menni, kineztem a helyet, leszallunk a vonatrol, es annyit ugyan tudunk, hogy innen 15-20 perc gyalog, de azt nem, hogy pontosan merre. Na, felhivjuk a recepciot, segitsen mar. A valasz: hivjunk taxit... De nagyon udvariasan mondta, az teny.

Mivel az orszagut menten kellett baktatni a jardan, ugy gondolhatta, hogy ezt nem ajanlhatja, mert az kellemetlen lesz nekunk...

Masik jelenet: megveszem a buszjegyet Osakaba, ahonnan majd indulok haza marciusban. Helyszin az egyetemi mindenesbolt, ahol pl. ilyesmit is lehet, sot mar vettem is korabban. Szoval tiszta sor, nem lehet bonyodalom, be van jaratva az eljaras.

Kezdes: mondom, hogy osakaba, buszjegyet, diakkedvezmennyel.

no kerdi, melyikkel, mert kett jarat is van, majd kedvesen ajanlja a be nem jaratottat, mondvan, az jobb a repterhez kepest. Kerdem, ara? Az ugyanaz. papirmunka, telefonal, lelkesen kozli, hogy oke, megvan a helyem. Remek, akkor fizetunk.

Oooo... a kedves ugyfelnek nincsen papirja a diakkedvezmenyrol? Nincs. Merthogy eddig eleg volt bemutatni a diakigazolvanyt.

Jaj, hat az ugy megy, hogy a konyvtarban lehet gepbol kerni. (Igen am, csak nekem nem magneskartyas diakom van, mint a valodi egyetemistaknak). Hat, esetleg kerdezzem meg a tanulmanyi osztalyon.

At a tanulmanyira: ott rogton szelesen elmosolyodik az ugyintezo, de a gyakorlott szem mar latja, hogy feszeng. Vagy ot percig beszel, de lenyegeben csak annyit mond, hogy goze sincs, miert hozza kuldtek, nekem ez lenyegeben nem jar (ezt igy konkretan nem mondta ki, persze, csak tett egy homalyos utalast, hogy mas elbanasban reszesulnek a teljes idos beiratkozott diakok, mint az egy eves vendegdiakok), es esetleg utazasi cegenkent mas a rendszer.

Megyek vissza, nagy ertetlenkedes fogad, majd kis hatasszunet utan rakerdezek a huszforintos kerdesre: nem lehetseges, hogy a masik jaratnal mas a szisztema? Nahat, milyen erdekes, ott peldaul ugy megy, hogy eleg csak a kartyat bemutatni.

Majd ramnez nagy szemekkel: attegyuk?

Na, itt majdnem leuvoltottem a fejet, hogy "mi a franya atyauristenert nem lehetett ezzel kezdeni???!!!", de megembereltem magam, es csak mosolyogva megkertem, hogy tudom, hogy nagy macera, de esetleg...

Na, igy vagyunk errefele.

A het fo hire, hogy jovok haza egy honapra, ugyhogy nem lehetetlen, hogy nem lesz mar blog a heten (amikor mar vegre kezdtem visszaallni a rendszeres irashoz vezeto utra..)

Aztan meglatjuk, lehet, hogy otthon is beesszezek valamit...

Mindenesetre:

vigyazz, Hangarii, jovok!

Toyama felett az eg... hulye

Ezt ugy akkor jelentettem ki, amikor tobb telefonalomnak is kifejtettem, hogy mar egy hete stabilan milyen enyhules van, es matol le is kapcsolom az ejszakai futesemet, leven legrosszabb esetben is "csak" 13 fokra hul ki a lakas, ami paplan alatt mar elviselheto.

Na, erre masnap elkezdett havazni.

Persze, minek beszelek hulyesegeket (me and my big mouth, ahogy azt mar annyi rajzfilmfigura megallapitotta)

Olvasoim:

Mar megint bocs, hog mar megint kesve, de ez van, mostanaban valahogy nem az eltokeltseg es a celtudatossag a vedjegyeim;

Toyama es a ho: Errefele sajatos az eghajlat: alapvetoen, mindefele feketeso-aramlatok miatt igazan hideg nincs, viszont (elmeletben) baromi sok a csapadek, ami telen ho formajaban erkezik, viszont igen vizenyos ho formajaban. Tavaly nagyon kemenyen volt is, allitolag november kozepen elkezdte, es csak valamikor feb kornyeken szoltak neki, hogy most mar kicsit abba kene hagyni, szoval volt, aki egyszeruen az emeleti ablakon at indult reggel munkaba.

A fenti kep a helyi ellenintezkedeseket mutatja: a lelemenyes japanok az eghajlati sajatossagokat kihasznalva alacsatornaztak minden fontosabb utat es bajarot, es amint leesik a ho, elkezd omleni a viz az uttestre. Ennek koszonhetoen:

-- lehet jarni az utakon es a jardan

-- telidoben egesz Toyama egyetlen vidam pocsolyava valtozik, ahol a kolkok, egyetemistak es nyugdijasok egyenletes egykedvuseggel tapicskaznak a bokaig ero hideg vizben a szep szines gumicsimmmaikban. (nem poen: tele vannak a cipoboltok divatos mintakkal kidekoralt gumicsizmakkal)

Mindenesetre viszonylag sok minden tortent velem az elmult idokben:

Eloszor is, leporgott a felevem, minden teljesitve, minden letudva. A kiforditott japan gondolkodasbol eredoen ez egyben a tanev vege is volt, szoval sokan vegeztek, lediplomaztak, es mennek tovabb masfele: A japan rendszer is hasonlo a mi bolognai spagettinkhez, itt asszem 4+2 ev a BA/MA megoszlasa, de gyakori, hogy MA-re mas egyetemre megy az ember, igyhat tobb karakteres arc is el fog tunni tavasztol az egyetemrol; valahogy az az erzesem, hogy nem lesz ugyanaz a hangulat, de persze biztos lesznek feltorekvo ifju titanok megint, majd meglatjuk.

Utazgatasaim soran tobbszor is eljutottam Osakaba, es a buszok sajatos menetrendje miatt egy egesz napot egyedul vegigcsamboroghattam az egyik belvarosban (Doutonbori es kornyeke, meg persze a Denden town, foleg innen a kepek), es ujra meg kellett allapitanom, hogy:

a) vannak elonyei is a videki eletnek: szoljon meg aki akar, de beleszoktam a nyugiba;

b) Osaka valamiert a japan atlagnal is nyuzsisebb.

Ez pl akkor lesz nagyon szembetuno, ha az ember atruccan a szomszed Kiotoba (30-40perc "hev"-vel, kozben persze nincs szunet a ket varos kozott), ahol nincs lenyegesen kevesebb ember, viszont valahogy megsincs szemet az utcan meg vizeletszag a feluljarok alatt. A szallodank olyan kornyeken volt, hogy ha nem japanban lettunk volna, eszem agaban sincs kitenni a laban sotetedes utan. De Japan leven volt, es persze nem is ert semmifele atrocitas (amugy most olvastam, hogy a japanokban a sajat mediajuk sikerrel elultette az altalanos rettegest a "rohamosan romlo" kozbiztonsag miatt, es ugyaneme hiszterikus (azaz valoszinuleg eppen hogy hideg es szamito) media miatt foleg a sok mocsok kulfoldi bunozotol felnek, akik elozonlottek az orszagot, tehat, lehet, hogy alapvetoen mi ketten keltettunk felelmet a pacsinkoszalonbol kitantorgo nikotinos fogu tatakban...

A pacsinko-szalonok egyebkent tenyleg hatborzongato helyek: az oke, hosszu tomott sorokban ulnek az emberek a gepek elott, de sotet van, fust, budos, es iszonytato zaj. Mindekozben maguk a gepek szepen haladnak a korral, van bennuk videokepernyo, animaciok, tematikus jatekok (pl eppen az Evangelionos nagyon fut, sokat reklamozzak).

Ja, es Osakaban talalkoztam eloszor vonaton ulo idegenekkel fenyes nappal kiabalos reszeg/dilis bacsikaval. Kedvesen szobaelegyedtem vele, majd egy ido utan felhaborodottan tavozott, valami olyasmit motyogva az orra alatt, hogy "annak semmi ertelme nincs, hogy egy kulfoldi japanul beszeljen..."

Zarasul egy kedvesseg: a helyi turkalo wc-jeben volt kint a falon ez a plakat, hogy rangsorolhassa a kedves vevo a prioritasait, mikozben medital, es egyszeruen muszaj volt lefenykepeznem (maig tunodom, latta-e valaki a vakut villanni a fulkeben, es ha igen, mit gondolhatott), mindenesetre lehet szamolni, hany eliras van azokban a franya angolos markanevekben.

Es tenyleg bucsuzoul: egy japanos edesseg csomagolopapirja: innen latni, hogy a mi piarosaink nem tudnak semmit... (okashi: edesseg)