Camping in Japan, avagy kommunikálunk a természettel 1

Megjöttem/tünk (Juli már a pesti flasztert koptatja) az ittlétem/tünk csúcsának tervezett három hetes nyugat-japán túráról, így hát élményekkel telve újra írásba fogok.

Az útiterv Kiotó-Miyajima-Okayama-belső Shikoku-újra Kiotó-Oszaka turnét tűzte ki, (mindenki kikeresheti a térképen, ezek hol is vannak), és költségvetési, de még inkább kivihetőségi szempontok miatt (AZ abszolút japán csúcsszezonban utaztunk, ilyenkor ha az ember felhiv egy szállodát, hogy pl. egy hét múlvára szállást keres, csak a legendás japán jó modor miatt nem kezdenek harsányan röhögni a vonal túlvégén) az út nagy részét kempingekben töltöttük.

Ez nem akkora áldozat, mint elsőre hangzik, ugyanis mindketten nagy természetimádók vagyunk, meg elég rutinos kempingezők. Szóval nem mondhatni, hogy nekünk a Sátoraljaújhely (pardon).

Amit hamar megtanultunk, az, hogy a japán autos nép, valamint, hogy amiként nagyjából mindent, a kempingezést is másképp csinálja, mint kb mindenki más. Az alapvető paraméterek: kempingezni a kis család kocsival megy, viszi az egész háztartást, és nem marad egy éjszakánál többet. (Amikor az egyik helyen megemlítettem, hogy még nem döntöttük el, de lehet, hogy 5-6 napig maradunk, úgy nézett rám szegény portás, mintha aziránt érdeklődtem volna, megfelelnek-e a létesítmény farkasember-ellenes óvintézkedései az európai szabványoknak).

Az eredmény: a kempingek nem feltélenül a hátizsákosok számára könnyen elérhető helyeken vannak (példák: állomástól 25 perc gyalog a hegyre, avagy van busz, de csak este hatig: ha lemaradtal, egy óra seta a tengerparton), és mivel egy éjszakát mindenki kibír, a zuhanyra mint afféle opcionális luxusra tekintenek. (Apropó, a hátizsák oldalára rögzített két ezüst matrac-tekerccsel kisértetiesen emlékeztettem a Challengerre, de nekem max hordozott rakétáim voltak (ellenben nem robbantak, valamit valamiért))

Jó példa a nemzeti hozzáálásra, az a kis csoport, akik a Miyajimai kempingben töltöttek el pár napot (tanár házaspár egy maréknyi különböző korú gyerekkel). Nagyon büszkén közölták, hogy ők bizony biciklivel jöttek egész idáig. Ja, az igaz, hogy apuci előző nap egy furgonnal áthozta az összes csomagot a sáraktól a hatfős asztalon, gázfőzőn át a biliárdasztalig bezárólag. Szép dolog is a vadromantika, meg eltűnni kicsit a civilizációból...

A következő részben részleteseben beszámolok mindenről, kempingről kempingre haladva.

(Megj.: a képek itt nagyjából összevissza mindenfelől vannak, nem lévén konkrét apropó.)