Camping in Japan, avagy kommunikálunk a természettel 2

Élményeink, sorjában (jó hosszú lett, a figyelemzavarosak olvassák kempingenként):

Minusz egy: Kiotói templomi szállás. Ez amúgy remek hely volt, egy valódi zen-templomban, de fürdőjük már nekik sem volt. Kaptunk jegyet a ket sarokra levő nyilvános fürdőházba, ami, finoman szólva, látott már szeb napokat is, azaz páldátlanul koszlott volt, amely kategória kiterjed a vendégekre is. Az alaphangot megadta a bejáratnál ránkvisító kobold, akiről később kiderült, hogy egy 90 év körüli, töpörödött fürdősnéni, aki mellesleg zavartalanul jár-kel a férfi-női szakaszban egyaránt.

Kemping egy: Miyajima (valójában Itsukushima) szentély-szigete. Itt már a foglalás sem ment egyszerűen, mivel a telefonos néni le akart beszélni a dologról, mondván, “nagyon agresszívek a szarvasok”. Mit mondjak, kissé aggódtam, lelki szemeim előtt vad, bőgő szarvasok és hajnalban a sátor falát átdöfő agancsok lebegtek, de hát aki merít, az nyerít, vagy mi. No, a templomi szarvasok valóban mindenhol ott vannak, és ilyenkor van agancsuk, meg borjuk is, de alapvetően félénkek, legalábis a kemping vidékén lakók igyekeznek úgy kunyizni, hogy közben tartsák a három lépés távolságot, ami nem kis mutatvány.
Az az alapszabály, hogy az ember ne hagyjon kaját a sátrában, és jó alaposan zárja be, mivel a kis disznók ki tudák nyitni a zippzárt…
Gyönyörű új wc-ik vannak, de zuhany nyista, fürdés a bungalóknál (5 perc séta) levő fürdőházban, este nyolcig, külön pénzért. Régimódi fürdő, azaz nincs benne zuhany, csak fal menti csapok, kis dézsák, meg középen egy nagy medence.

Kemping kettő: Okayama város közelében, azaz fel ora vonattal, majd 20 perc emelkedő a hátizsákokkal). Probálunk stoppolni, úgy negyed ora után megáll egy ürge, mondom, hova megyünk, erre értetlen arccal közli, hogy már majdnem ott vagyunk, majd elköszön, és tovább hajt. Két perc múlva visszajön, hogy „Hát már majdnem ott vannak, de azért szálljanak be, ha gondolják”. Gondoluk. Valőszínűleg akkor jött rá, mit is akartunk, amikor felért a még előttünk álló kaptató tetejére.

Portásbácsi előre közli, hogy zuhany csak nyolcig van, akkor elzárja. Boldogan rohanunk a csempézett megváltás irányába, majd konstatáljuk, hogy zuhany van, meleg víz ohne. Ez amúgy nem okozott nagy fennakadást, rohadt meleg volt egész héten, kifejezetten jól esett, miután túlestünk a kezdeti megrázkódtatáson.

Itt a sátorozók kedvéért ledöngölt hegyes kis kavicsokból voltak a sátorhelyek. No comment.

Itt a WC (pottyantós) volt 5 perc sétára, valamint találkoztam benne egy olyan pókkal, amivel eddg csak állatkertben vagy magángyűjteményekben, úgyhogy ezután minden alkalommal úgy közelétettem meg az objektumot, mint egy valódi hollywoodi kommandós, mínusz a tigrisbukfencek.

Utána egy nap puhulás egy youth hostelben Naoshimán, a Művészetek Völgye távoli rokonán. Ez egy apró mediterrán jellegű szigetecske, ahová keményen betette a lábát a kortárs művészet, és a tengerpart, meg a falusi utcák is a legváratlanabb helyeken dobnak elő elgondolkodtató, jópofa, vagy csak szimplán idétlen műtárgyakat/installációkat.

Kemping három: Na, itt már semmi jóra nem számítottunk. Iya, azaz az Ősök völgye Shikoku szigetén, Japán három rejtett helyének egyike, ahol (elvileg) a madár se jár. A Wikitravel szerint a becélzott kemping egy „excellent campsite”, ahol viszont nincs zuhany (ekkorra már sztoikusan fogadtuk a gondolatot), ámde be lehet kis pénzért kéredzkedni valamelyik helyi motel fürdőjébe.

A tokiói csúcsidőre emlékeztető zsúfoltságú vonatról (mint mondtam, főszezon) egy úttalan utakon tekergő buszra szállunk, ami végül letesz egy kanyarban, ahonnan kis szerpentin visz lejjebb a folyóvölgybe. Mindenre felkészülve érkezünk meg a kempingbe (negyed óra séta, főleg emelkedőn, közben elhaladunk a hely fő látványossága, a régi időkből ittfelejtett liánhíd, meg a visítozva átkelni igyekező turisták tucatjai mellett. A sziklás folyómeder fennséges látványt nyújt.

Befutunk, a portás közli az árakat, majd mondja, hogy a wc itt van balra, a zuhanyzó meg 10 méterrel lejjebb.
„...a mi?” kérdem.
„A zuhanyzó”.
„És lehet egész este használni? És... és van benne meleg víz is?”
Értetlenül, de jóindulatúan végigmér.
„Persze. Tudja, zuhany.”

Mennyország.

Sátrunk alatt puha fű, kilátás a völgymederre meg a szemközti erdőre.
Angolvécé, a csapból olyan forró víz jön, amivel még a dobozos rament meg az instant levest is meg tudjuk csinálni. A hegyi folyó hatalmas halványzöld, füstlila sziklákon zubog, hideg, de pont jó beleugrani, a zubogókkal tökéletes élményfürdő. Esténként mindig akad egy család, aki lemegy tűzijátékozni a partra.

Az élet közbeszól, mint mindig (life’s a bitch, mint tudjuk): A benntlakásos kempingőrzést úgy oldották meg, hogy a kedd szűnnap. Keddenként nincs kemping. No comment, ilyet még nem... khm... pipáltam.

Vérünk (meg a közelgő kedd árnya) két nap után tovább hajt: a következő célpont a völgy mélye, ahol két másik liánhíd, és sokkal kevesebb turista vár. A portásbácsi nagylelkűen beleegyezik hogy megőrzi a csomagunk felét két napra.

Kemping négy: belső-Iya. Belevetjük magunkat a Fehér foltba: azon kívül, hogy a hely létezik, s rajta van a térképen, semmi mást nem tudok, nincsenek kiírva a buszjáratok, tán nincsenek is, prospektusokon is alig jelenik meg a regió. (Talán lehet némi köze a dologhoz a ténynek, hogy valaki iszonyat pénzeket fektetett be a külső völgyrész turisztikai felvirágoztatásába. Megint valaki pedig láthatóan szépen megszedte magát a nyilvánvalóan túlméretezett építkezéseken. Lehet, hogy mégis rokon nép, erről majd később.).

Próbálunk stoppolni, de csak egy darabig visznek el, ahol végül felszállunk ugyanarra a buszra, amivel amúgy is mentünk volna. Másik nincs is, kettő jár egy nap. Buszunk 5 perc után leáll, és átterelnek minket egy lerobbantabb, ámde keskenyebb járműbe, ami hörögve nekivág a hegyi utaknak. Földcsuszamlás miatt elterelnek a folyó túloldalára, ahol az eddigi, másfél autó széles, meredek hegyoldalba vésett út 1.05 autó szélességűre húzza össze magát. Természetesen időnként szembejön valaki.

Mindeközben esik, s amikor egy kanyarban elhajtunk egy páfrányokkal benőtt buszroncs mellett, hirtelen az az érzésem támad, hogy Shikokuról valahogy hirtelen Venezuelába kerültem. Óvatosan körülnézek, ott vannak-e mögöttem a filmekben ilyenkor elmaradhatatlan csirkék egy benszülött csomagjaiban.

Nincsenek, ez azért valahol megnyugtató.

Mikor leszállunk, kiderül, hogy van egy titkos busz, amiről csak a beavatottak tudhatnak, a menetrend feltehetőleg a Necronomicon 66. oldalán van kihírdetve. Mindenesetre jön, és odavisz, ahova menni akartunk. Lenyűgöző az infrastruktúra: Az út egyik oldalán egy motel, egybeépítve vendéglővel (az étlapon pontosan 9 fogás van, ebből 6 tésztaféle, azaz technikailag ugyanaz, erről máskor) meg ajándékbolttal. A túloldalon pénztár és lejárat a liánhidakhoz, meg a kempinghez. A kemping a híd túloldalán van, aki aludni akar, át kell, hogy egyensúlyozzon. A nyúlszívűek menjenek csak a motelbe aludni. Viszont a pénztárnál szívesen adnak kölcsön esernyőt a készületleneknek.

A kemping felszereltsége: Pottyantós WC, koedukált, de piszoárokkal. Ez valami japán dolog, rendszeresen építenek ilyesféléket, holott a társadalom nagy része betegesen szégyenlős. Van még egy fedett pados rész, afféle menedék, (láthatóan sokat esik erre, lévén jóval feljebb vagyunk a hegyek között), meg egy betonozott kézmosó-tűzrakó komplexum (ez japán kemping-alapkiszerelés). A talaj aprókavics-zúzalékkal van felszórva a kényelem kedvéért. Ebben az a jó, hogy nem csak, hogy kemény, de ha térdelsz, avagy leülsz benne, még csodás gödröcskék is keletkeznek.

A Wikitravel ezt a helyet „equally excellent campsite”-ként mutatta be. Élve a web2 által rámruházott jogokkal, azóta már füstölögve kijavítottam „rather basic”-re.

Megkérdeztük a vendéglőst, van-e fürdőház, vagy onsen a közelben, közölte, hogy a legközelebbi onsen úgy 8 km, más nincs. Aztán utánunk szaladt az utcára 5 perc múlva, hogy 300 yenért végül is fürödhetünk nála is, ha joban belegondol.

Minden nyavajgásom ellenére csodás helyen volt a kemping, épen olyan a környék, mint elképzeltem. (No meg, aki vadonba akar menni, ne siránkozzon: nem is tettük) Másnapra pedig hál’ istennek az eső is elállt. (Nem teljesen esőbiztos sátrunkat éjszaka a fedett kézmosóban állítottuk fel...)

Másnap felmásztunk az 1995 m magas Tsurugi-hegyre, ahol a csodás kilátás mellett az volt még emlékezetes, hogy a millió japán turista között valóban egyetlen külföldit nem láttunk.

Itt két éjszakát töltöttünk majd kicsit visszatértünk még ejtőzni az előző állomáshelyre. Innen már Kiotóba vitt az utunk, ahol vetett ágy, mosógép, indiai és olasz vendéglők vártak, de ez már egy másik történet..

Camping in Japan, avagy kommunikálunk a természettel 1

Megjöttem/tünk (Juli már a pesti flasztert koptatja) az ittlétem/tünk csúcsának tervezett három hetes nyugat-japán túráról, így hát élményekkel telve újra írásba fogok.

Az útiterv Kiotó-Miyajima-Okayama-belső Shikoku-újra Kiotó-Oszaka turnét tűzte ki, (mindenki kikeresheti a térképen, ezek hol is vannak), és költségvetési, de még inkább kivihetőségi szempontok miatt (AZ abszolút japán csúcsszezonban utaztunk, ilyenkor ha az ember felhiv egy szállodát, hogy pl. egy hét múlvára szállást keres, csak a legendás japán jó modor miatt nem kezdenek harsányan röhögni a vonal túlvégén) az út nagy részét kempingekben töltöttük.

Ez nem akkora áldozat, mint elsőre hangzik, ugyanis mindketten nagy természetimádók vagyunk, meg elég rutinos kempingezők. Szóval nem mondhatni, hogy nekünk a Sátoraljaújhely (pardon).

Amit hamar megtanultunk, az, hogy a japán autos nép, valamint, hogy amiként nagyjából mindent, a kempingezést is másképp csinálja, mint kb mindenki más. Az alapvető paraméterek: kempingezni a kis család kocsival megy, viszi az egész háztartást, és nem marad egy éjszakánál többet. (Amikor az egyik helyen megemlítettem, hogy még nem döntöttük el, de lehet, hogy 5-6 napig maradunk, úgy nézett rám szegény portás, mintha aziránt érdeklődtem volna, megfelelnek-e a létesítmény farkasember-ellenes óvintézkedései az európai szabványoknak).

Az eredmény: a kempingek nem feltélenül a hátizsákosok számára könnyen elérhető helyeken vannak (példák: állomástól 25 perc gyalog a hegyre, avagy van busz, de csak este hatig: ha lemaradtal, egy óra seta a tengerparton), és mivel egy éjszakát mindenki kibír, a zuhanyra mint afféle opcionális luxusra tekintenek. (Apropó, a hátizsák oldalára rögzített két ezüst matrac-tekerccsel kisértetiesen emlékeztettem a Challengerre, de nekem max hordozott rakétáim voltak (ellenben nem robbantak, valamit valamiért))

Jó példa a nemzeti hozzáálásra, az a kis csoport, akik a Miyajimai kempingben töltöttek el pár napot (tanár házaspár egy maréknyi különböző korú gyerekkel). Nagyon büszkén közölták, hogy ők bizony biciklivel jöttek egész idáig. Ja, az igaz, hogy apuci előző nap egy furgonnal áthozta az összes csomagot a sáraktól a hatfős asztalon, gázfőzőn át a biliárdasztalig bezárólag. Szép dolog is a vadromantika, meg eltűnni kicsit a civilizációból...

A következő részben részleteseben beszámolok mindenről, kempingről kempingre haladva.

(Megj.: a képek itt nagyjából összevissza mindenfelől vannak, nem lévén konkrét apropó.)

Fiatal harcmuveszek

Itt aprilisban kezdodik az uj tanev, azaz minden tele van az uj lehetosegek, uj remenyek illataval, es mindenki orult modon toboroz, tok mindegy, milyen csoportosulasba is tartozik. Az also-kozepiskolatol kezdve (azaz heteikes kortol folfele) vannak klubok/szakkorok az iskolakban, ahova szabadon lehet csatlakozni, es alacsonyabb szinteken lenyegeben elvaras, hogy az ember valahova jarjon, ez affele kotelezo tanitas utani tevekenyseg. A klubok barmit takarhatnak, a kezenfekvo sportkoroktol es muveszeti szakkoroktol kezdve a film- vagy eppen mangarajongo szakkorig.
Nahat ez az egyetemen is folytatodik, megpedig nagy erokkel, hiszen Japanban az egyetem nem kifejezetten a megfeszult tanulasrol szol, az ember a belet mer kihajtotta az elozo 12 evben, most egy kis egyebre vagyik. Ennek megfeleloen a Tomidaion van (a standardokon kivul) pl. yacht, sziklamaszo, fenykepezo, mangarajzolo (elegansan illusztracios klubnak hivjak, de ezzel nem vernek at senkit), autos, streetdancingos, babozos, amator rockzenekaros, meg folkzenes klub is (az utobbiban nem vagyok teljesen biztos, a plakatjukon ugyanis a "fork song circle" felirat all, ugyhogy lehet, hogy megiscsak villakrol van szo).
Az egyetem termeszetesen fedezi a koltsegeket, vagy legalabbis biztositja a helyiseget, igy a kampuszon talalhato uszomedence (szabadteri, ugyhogy eddig sok orom nem telt benne), 2-3 tornaterem, konditerem, erositos koncertterem, tatamis meg parkettas dodzso, egy rakas kisebb random felhasznalasu helyiseg, meg tatamis teaszoba.
Idonkent evkozben is vannak klubrendezvenyek, neha belejuk is botlom, pl. valamikor telen volt szerencsem ebedszunetben bekeveredni egy rogtonzott teaszertartasba. (A dolog szepsege az volt, amikor a kimonos tanarneni utan atvette a stafetat egy halalfejes polos festett haju japan suhanc, es teljes igyekezettel szervirozta a zold teat szertartasos, lassu mozdulatokkal.)
Most viszont, mint mondtam, szezon van, azaz toborzas: elokerulnek az eddig mindenfele setekben-sutokban rejtegetett oriasplakatok, a szorolapok, es az aktivistak. (Ez utobbiak ebedszuneben rajzanak, amde nagyon vicces volt figyelni, ahogy zavartan szetrebbennek a kulfoldiek korul, avagy az egyszeruseg keveert inkabb megprobaljak eszre sem venni oket). Neha egy-egy hevenyeszett bemutato is tortenik, ha jobb az ido, bar az amator j-rockerek szarnyprobalgatasai neha eleg fajdalmasra sikerulnek. (Ugy tunik, az alapproblema orszagtol fuggetlenul ugyanaz: zuz a gitar, porog a dob, mindnen nagyon buli, amig szegeny enekes ki nem nyitja a szajat, es valahogy hirtelen megiscsak fajdalmasan amator lesz az egesz produkcio...)

Gondoltam, ebbol nem erdemes kimaradni, meg aztan szuksegem volt valami testmozgas-felere is (magamban lusta/szegyellos vagyok edzeni, kell valami keretfele), ugyhogy jelentem: aprilis kozepen eljegyeztem magam a Tomidai Aikido klubjaval.

Az edzesek (varakozasommal ellentetben, de nagy megkonnyebbulesemre) kifejezetten kotetlen hangulatunak szamitanak -- japan viszonylatban legalabbis. Ez lenyegeben annyit jelent, hogy itt is kotelezo szamon tartani, ki a magasabb rangu (erkezes, nem tudas jogan), es teljes tisztelettel, valamint suru es mely hajlongassal kell oket kezelni, viszont ok ezzel nem elnek vissza, es baratsagosan kezelik a kis kopaszokat, valamint nincsenek szetszedve a tanulok szintek szerint, tehat mindenki ugyanazokat a technikakat gyakorolja. (Korabban az indonez kiscsaj probalkozott a kendoklubbal, de azt meselte, hogy ot eleg massziv csicskaztatas folyik, es vegul szabalyosan kiutaltak - keresztulneztek rajta, nem koszontek vissza edzesen kivul stb.)

Tehat az orak fegyelmezettek es komolyak, mindenki tisztelettudo, es tudja, hol a helye, raadasul mindenkinek keszsegesen el is magyarazzak, mit hogyan is kell.

Ezt eddig is tudtuk a japan harcmuveszekrol, ugyhogy meselek valami mast is

No, leven az elso honap vegere nagyjabol minden golya eldonti, hova akar jarni, ideje megtartani az ujoncok udvozlobulijat. Hiv az egyik felsobbeves (Szuzuki-szenpai), hogy szombaton este konpa van (ez a konpanyii, azaz company roviden, es valamiert tarsasagi kozos bulit jelent) ugye tudok jonni? Hat, szombaton kalligrafiam van, nem tudok menni az aznapi edzesre (igen, van szombaton is edzes, mint mondtam, komolyan veszik magukat), es nem akarok tolakodni, de erre szegeny teljesen osszeomlik, hogy jaj, akkor most mit csinaljunk, ugyhogy nagy kegyesen megengedem, hogy azert meghivjanak. Jo, talalkozo az egyetem elott, hetkor.

Ossze is jon a tarsasag, bar kicsit furcsallom, hogy a vezetoseg legidosebb tagjai oltonyben/kiskosztumben jelennek meg, mindenki mas rendes egyetemista-jelmezben tunik fel (labjegyzet: japanrol leven szo ez neha eleg hatborzongato, az egyik srac kek-feher kockas nadragban, vorosesbarna fenyes bakancsban es szurke felkorivesen melkozepig dekoltalt feszes pologan jelent meg. Amugy gizda, mint az ujjam, es vagy 150 centi. Ja, es a hatas kedveert felhosszu barnara festett hajat borostyanszinu vastag muanyag csattal huzta oldalra, hogy ne logjon a szemebe. no comment).
Rovid varakozas utan befut egy kisbusz, ami elfuvarozza a tarsasagot egy belvarosi vendeglobe, ahol kulotermunk van: egy nonemu szenpai mar ott var, es hostess modra tessekeli be a tarsasagot, majd leultetnek a parnakra az asztal korul, lehetoleg ugy, hogy hagyjunk ki helyeket a kesobb erkezo "oregeknek". Kozben kiokitanak, hogyha egy szenpai italt tolt nekem, ket kezzel, kicsit dontve kell tartanom a poharat, valamint ha en toltok neki, (a mi klubunkban, ahogy oktatom hozzateszi) bal kezzel alulrol tamasztjuk az uveg nyakat, jobal pedig ugy fogjuk a hasat, hogy tenyerunk eltakarja a cimket.

Nem vicc, figyeltem, mindenki igy toltott.

Volt foasztal, ott ket vegzos szenpai, meg az oktato ult, Szuzuki szenpai meg mint hoppmester tevekenykedett, szepen felkonferalta a soros esemenyeket. Volt par rovid udvozlobeszed, standard udvozlet-tipusuak, az oktato oregur viszont egy hosszas monologot vagott le a fiatalsag romlo erkolcseirol (pl a minap latott egy suhancot, akinek a fel gatyaja kilogott a nadragjabol, itt tart mar a vilag...), es hogy milyen fontos megorizni es tovabbitani a regi busido ertekeit. Ez nagyon szepen is hangzott volna, ha nem azt a massziv alkoholizalast konferalja fel vele, ami ezutan kitort... (Elore jelzem, hogy kepek nem keszultek, senkinel nem volt gep, en meg nem kockaztattam meg, hogy esetleg belelepek valami tarsadalmi tabuba, a fene tudja).

Szoval az a rendszer, hogy az ujoncok idonkent felmarkolnak egy uveget, es odamennek egy szenpaihoz, hogy hadd toltsenek neki, amit el is kell fogadni, aztan a szenpai is tolt, es lehet kicsit beszelgetni. Figyeltem, az a trukk, hogy mivel illik ures poharat tartani a mask ele, tehat strategiailag teli poharu embereket szokas letamadni, igy maximalva a fogyasztast.

Ezutan jott az ujoncok bemutatkozasa: a lenyeges informaciok: tanszek, szulovaros, nev, hobbi, mi szeretnel lenni, ha nagy leszel (bevett valaszok: coolos, eros, stb...). Mar szinte meg sem lepett, hogy minden info elhangzasa utan a kozonseg egyhangulag felhordul, hogy CSAK NEM??!! es az aktualis dologhoz barmi lelki kotodest erzokkel meg kellett inni egy poharkat. Ez fejenkent legalab 3-4 pohar soritalt jelentett az amugy is eleg kapatos golyak szamara. A vicces az, hogy Japanban 20 ev alatt elvileg nem lehet alkoholt inni...

Mindenesere a dolog nem olyan kegyetlen, mint aminek hallatszik, egyreszt a lanyoknak es remultebbeknek (altalaban) kevesebbet toltottek, es sasszemekkel figyeltek, ki mennyire van rosszul, aztan ha odaert a dolog, sietve tereltek az aldozatokat a wc iranyaba, majd aggodva vartak a visszatertuket...

Aztan amior a bulinak vege lett, szepen kimentunk az utcara, es a ceremoniamester elkialtotta magat, hogy: Akkor most kezdodik a masodik kor! Aki az XX kocsmaba, akar jonni, jojjon velem, aki az YY-ba, menjen ZZ szenpaijal!

Na, ez egy kisebb, intimebb ter volt, ugyhogy itt mar nagyon oldott volt a hangulat, nagy egymas nyakaba borulasok, beborulasok, de volt, akivel meg lehetet beszelgetni is.

Kozben egyfolytaban korbedicsertek, hogy hu, Peter, te aztan birod a piat... Nemhiaba, ezek a nyugatiak...
Jo jatek meglovagolni a sztereotipiakat, senkinek nem tunt fel ugyanis, hogy az utolso masfel oraban mar egy kortyot sem ittam, ellenben mindenkivel.

Amikor ennek is vege lett, taxival visszavittek az egyetem ele, es...

Kihirdettek a harmadik kort.

Itt azonban mar elozekenyen felajanlottak a hazateres lehetoseget, amivel lenyegeben mindenki elt is.

Azert mentem bele ilyen reszletesen a dolog leirasaba, mert kozben raebredtem, hogy ez a fajta kozossegi bepialas resze minden japan alapveto szocializaciojanak, igy kitorolhetetlenul bevesodik, mint a kozossegi elmeny resze. Lehet, hogy megis csak igaza volt az oregnek, es ez is resze a hagyomanyos japan ertekeknek, amit egy harcmuvesznek kotelessege tovabbadni?

ui: Mikozben ezt irtam, ment a TV hatterzaj gyanant, es mit tesz isten, lement egy 10 perces kozegeszsegugyi filmencske, ami a kiskoruak alkoholizmusanak veszelyeire figyelmeztet, es nem csak ugy altalaban, hanem a vegen nekiszegeztek egyenesen a nezonek a kerdest (egy negypontos kerdessor utan): "Biztos benne, hogy On nem alkoholista?"

"'eees baaaack", avagy "tadaima", kinek mi tetszik

No, meggyuttem, s mi tobb, meg arra is raszantam magam, hogy irjak a blogra. Kicsi nehezkes volt az at/visszaallas, de nem szabadkozom, inkabb meprobalom monstre postokkal karpotolni a nagyerdemut.

Sajnos a fenykepdomping kisse lelapult, ugyanis othonhagytam a regi gepet, azzal a felkialtassal, hogy ideje beruhazni egy olyanba, ami vegre agyba hozza a reggelit, de az Amazon bedobta a torulkozot, es hetekig hiaba hitegetett, hogy most mar azonnal kuldom... A koztes idoben a telefonommal fenykepezgettem, az viszont meg beletelik nemi idobe, mig rajovok, hogy szedjem le rola a kepeket, szoval a tavaszi kepriport kicsit meg varat magara.

Serafitty, azert sztorizok kicsit, a kepek pedig randomban jonnek, hatha van meg, amit nem tettem fel, de erdemes. (plusz, probalok szerezni masoktol ideillo kepeket, ugyhogy egy-ket heten belul meg valtozhat a bejegyzes fizimiskaja).

Tehat mirol is van szo, ha osszeeresztjuk azt a ket fogalmat, hogy "Japan", meg "tavasz"?
Eloszor is, termeszetesen szakura, avagy cseresznyevirag. Az avatatlan szem csak ilyenkor vesz eszre, hogy lenyegeben minden strategiai helyszinre cseresznyefakat ultettek (pontosaban szakurafakat, nem teljesen ugyanaz, peldaul nyaron nem fullad bele Japan a cseresznyebe, ami valahol azert kar). Ebben az a legviccesebb, hogy a szakura evente osszesen 2, maximum 3 hetig viragzik, aztan annyi, lehullik, mint a fitty. Tehat akar meg is jegyezhetnenk hamisitatlan nyugati pragmatizmussal, hogy minek ekkora felhajtas, talalhattak volna valami tartosabbat is a nemzeti identitasukhoz.

A japanokat azonban ez mit sem zaklatja, rohannak kielvezni az alkalmat. Az "o-hana-mi", azaz tiszteletremelto viragnezes lenyegeben minden tevekenyseget magaba foglal, amit az ember abol a celbol vegez, hogy kozben lathassa a szakurat, tehat lehet ulve, allva fekve, setalva, stb, de termeszetesen (leven Japanrol beszelunk), azert nem igazi a dolog, ha nincs benne alkohol, lehetoleg jo sok...

Muszaj ratulalni a japanok igyekezetehez: a kampuszban gyakorlatilag harom heten at egyfolytaban minden este 4-10 tarsasag mulatozott a fak alatt minden este, ami nem csak az anyagi/energia/allokepessegbeli vonatkozasokban dicseretes, hanem azert is, mert ilyenkor tolyamaban meg allati hideg van, azaz barataink az 5-10 fokos esteben, esetleg szelben vagy szemerkelo esoben ulnek egy egszinkek (ez valamiert szabvanyosnak tunik) muanyagponyvan mezitlab (olyan nincs, hogy valaki cipoben lepjen maganteruletre) , es lathatoan nem zavara oket a dolog abszurditasa: kijonnek holnap is, hiaba lett esetleg meg rosszab a ido. Ha elkezd esni, bevonulnak a kozgaz colopokon allo egyik epuletszarnya ala. Nem lenek meglepve, ha direkt ebbol a celbol terveztek volna igy..

Tobben meggyanusitottak mar a japanokat, hogy nem is errol a bolygorol szarmaznak. Ez konnyen meglehet, viszont azt is leszogezem, hogy ez vagy egy masik bolygo, mint ahonnan a szinten ufo hireben allo magyarok jottek, vagy az ovek egy sarkvideki, nagyon fagyos kontinens volt rajta.

Egyebkent a szakura tenyleg lelegzetelallito latvany, leirhatatlan, ahogy varatlanul elkezd minden halvanyrozsaszinbe borulni. Tobbek kozott az benne a kulonleges, hogy az amugy eleg gocsortos, tehat koltoien szabalytalan torzsu-agazatu fakon elobb tor ki a viragozon, mint a levelek, igy a kopar fekete agakon kulonosen izlesesen hat a varatlan szinozon (a japan izles amugy is eloszeretettel ellensulyoz fekete vagy feketekozeli arnyalatokkal).

Ja, es a szimbolizmus egyik magyarazata szerint azert olyan felemelo a szakura latvanya, mivel nem elhervad, hanem teljes pompajaban hullik le varatlanul, akarcsak a delceg szamurajok.

Nesze neked nemzeti identitas.

Japan segitseg...

Na, eloszor is, kicsit moderalnam magamat: nagyon jo hely az az Osaka, sertodes ne essek (nem esett, de nem varom meg, amig valaki beszol), csak az embernek a ronda dolgok jobban szemet tudnak szurni, meg, ahogy azt minden ujsagiro jol tudja, halasabb temak.

Na, ezert nem mentem ujsagironak.

Szoval Osaka modern, pezsgo eletu varos, viszont ennek megfeleloen nem sok igazan tortenelmi dolog van benne, pontosabban keresni kell. Persze, ott van az Osakai var, ami sajna reprodukcio, de igy is nagyon impozans.

A japan varoskepet az jellemzi alapvetoen, hogy nincs: mig egy ejropai tipusu varosban altalaban van valami epiteszeti karaktere egy varosnak, meg egyes negyedeinek, itt akarhova mentem eddig, mindenhol ugyanazok az osszevissza dobozhazak, jobb esetben hagyomanyos tetocserepes csaladi haznak alcazott dobozhazak; nagyvarosban esetleg irodahazformaju irodahazak.

Szoval egyelore nem lattam olyat, hogy "szep japan varos". Vannak olyan varosok, amikben vannak nagyon szep helyek, az szamit szep varosnak, ahol ezek a szigetek viszonylag nagy szamban es viszonylag surun talalhatok meg.

Eddig Nara viszi nalam a palmat, ott ugyanis a frissen vilagoroksegesitett templom- es szentelykomplexumok egy nagy parkban helyezkednek el, szoval tenyleg egyseges a "varoskep", leven magat a varost nem is latod.

Mas: Toyama es az idojaras. nem reszleteztem elegge a multkor, miert vagyok ugy kiborulva az idore, ugyhogy szolgaltatok meg egy peldat. Ez most a heten tortent, reggel felebredek, hallom, hogy kint esik az eso. Teszek-veszek, reggeli kozben latom, hogy mar sut kint a nap, hetagra. Elindulok otthonrol, addigra beborult.

Ot perc mulva mar havazik.

Aztan elallt, csak a szel volt nagy, neha a nap is sutott, neha nem.

Szoval hulye.

Mai cimado temank: a japan segitseg. Ez a kifejezes copyrightos, sajat lelemeny, egy ido utan ugyanis eszrevettem, hogy ha egy japantol segitseget kersz, valoszinu, hogy vagy tovabb bonyolitja a helyzetet, vagy csak az idodet pazarolja, es vegul egy lepessel sem visz elorebb. (Neha persze segitenek is, de tenyleg ez a ritkabb) Az ok valoszinuleg a kollektiv szellemben keresendo: egyreszt altalaban mindenki tudja, mit hogyan kell csinalni, mert mindenki ugyanugy csinalja, masreszt meg az egyeni felelosseg udvarias, feltunesmentes haritasa.

Egy prominens pelda: Meg novemberben keszultunk onsenbe (hevizes furdo) menni, kineztem a helyet, leszallunk a vonatrol, es annyit ugyan tudunk, hogy innen 15-20 perc gyalog, de azt nem, hogy pontosan merre. Na, felhivjuk a recepciot, segitsen mar. A valasz: hivjunk taxit... De nagyon udvariasan mondta, az teny.

Mivel az orszagut menten kellett baktatni a jardan, ugy gondolhatta, hogy ezt nem ajanlhatja, mert az kellemetlen lesz nekunk...

Masik jelenet: megveszem a buszjegyet Osakaba, ahonnan majd indulok haza marciusban. Helyszin az egyetemi mindenesbolt, ahol pl. ilyesmit is lehet, sot mar vettem is korabban. Szoval tiszta sor, nem lehet bonyodalom, be van jaratva az eljaras.

Kezdes: mondom, hogy osakaba, buszjegyet, diakkedvezmennyel.

no kerdi, melyikkel, mert kett jarat is van, majd kedvesen ajanlja a be nem jaratottat, mondvan, az jobb a repterhez kepest. Kerdem, ara? Az ugyanaz. papirmunka, telefonal, lelkesen kozli, hogy oke, megvan a helyem. Remek, akkor fizetunk.

Oooo... a kedves ugyfelnek nincsen papirja a diakkedvezmenyrol? Nincs. Merthogy eddig eleg volt bemutatni a diakigazolvanyt.

Jaj, hat az ugy megy, hogy a konyvtarban lehet gepbol kerni. (Igen am, csak nekem nem magneskartyas diakom van, mint a valodi egyetemistaknak). Hat, esetleg kerdezzem meg a tanulmanyi osztalyon.

At a tanulmanyira: ott rogton szelesen elmosolyodik az ugyintezo, de a gyakorlott szem mar latja, hogy feszeng. Vagy ot percig beszel, de lenyegeben csak annyit mond, hogy goze sincs, miert hozza kuldtek, nekem ez lenyegeben nem jar (ezt igy konkretan nem mondta ki, persze, csak tett egy homalyos utalast, hogy mas elbanasban reszesulnek a teljes idos beiratkozott diakok, mint az egy eves vendegdiakok), es esetleg utazasi cegenkent mas a rendszer.

Megyek vissza, nagy ertetlenkedes fogad, majd kis hatasszunet utan rakerdezek a huszforintos kerdesre: nem lehetseges, hogy a masik jaratnal mas a szisztema? Nahat, milyen erdekes, ott peldaul ugy megy, hogy eleg csak a kartyat bemutatni.

Majd ramnez nagy szemekkel: attegyuk?

Na, itt majdnem leuvoltottem a fejet, hogy "mi a franya atyauristenert nem lehetett ezzel kezdeni???!!!", de megembereltem magam, es csak mosolyogva megkertem, hogy tudom, hogy nagy macera, de esetleg...

Na, igy vagyunk errefele.

A het fo hire, hogy jovok haza egy honapra, ugyhogy nem lehetetlen, hogy nem lesz mar blog a heten (amikor mar vegre kezdtem visszaallni a rendszeres irashoz vezeto utra..)

Aztan meglatjuk, lehet, hogy otthon is beesszezek valamit...

Mindenesetre:

vigyazz, Hangarii, jovok!

Toyama felett az eg... hulye

Ezt ugy akkor jelentettem ki, amikor tobb telefonalomnak is kifejtettem, hogy mar egy hete stabilan milyen enyhules van, es matol le is kapcsolom az ejszakai futesemet, leven legrosszabb esetben is "csak" 13 fokra hul ki a lakas, ami paplan alatt mar elviselheto.

Na, erre masnap elkezdett havazni.

Persze, minek beszelek hulyesegeket (me and my big mouth, ahogy azt mar annyi rajzfilmfigura megallapitotta)

Olvasoim:

Mar megint bocs, hog mar megint kesve, de ez van, mostanaban valahogy nem az eltokeltseg es a celtudatossag a vedjegyeim;

Toyama es a ho: Errefele sajatos az eghajlat: alapvetoen, mindefele feketeso-aramlatok miatt igazan hideg nincs, viszont (elmeletben) baromi sok a csapadek, ami telen ho formajaban erkezik, viszont igen vizenyos ho formajaban. Tavaly nagyon kemenyen volt is, allitolag november kozepen elkezdte, es csak valamikor feb kornyeken szoltak neki, hogy most mar kicsit abba kene hagyni, szoval volt, aki egyszeruen az emeleti ablakon at indult reggel munkaba.

A fenti kep a helyi ellenintezkedeseket mutatja: a lelemenyes japanok az eghajlati sajatossagokat kihasznalva alacsatornaztak minden fontosabb utat es bajarot, es amint leesik a ho, elkezd omleni a viz az uttestre. Ennek koszonhetoen:

-- lehet jarni az utakon es a jardan

-- telidoben egesz Toyama egyetlen vidam pocsolyava valtozik, ahol a kolkok, egyetemistak es nyugdijasok egyenletes egykedvuseggel tapicskaznak a bokaig ero hideg vizben a szep szines gumicsimmmaikban. (nem poen: tele vannak a cipoboltok divatos mintakkal kidekoralt gumicsizmakkal)

Mindenesetre viszonylag sok minden tortent velem az elmult idokben:

Eloszor is, leporgott a felevem, minden teljesitve, minden letudva. A kiforditott japan gondolkodasbol eredoen ez egyben a tanev vege is volt, szoval sokan vegeztek, lediplomaztak, es mennek tovabb masfele: A japan rendszer is hasonlo a mi bolognai spagettinkhez, itt asszem 4+2 ev a BA/MA megoszlasa, de gyakori, hogy MA-re mas egyetemre megy az ember, igyhat tobb karakteres arc is el fog tunni tavasztol az egyetemrol; valahogy az az erzesem, hogy nem lesz ugyanaz a hangulat, de persze biztos lesznek feltorekvo ifju titanok megint, majd meglatjuk.

Utazgatasaim soran tobbszor is eljutottam Osakaba, es a buszok sajatos menetrendje miatt egy egesz napot egyedul vegigcsamboroghattam az egyik belvarosban (Doutonbori es kornyeke, meg persze a Denden town, foleg innen a kepek), es ujra meg kellett allapitanom, hogy:

a) vannak elonyei is a videki eletnek: szoljon meg aki akar, de beleszoktam a nyugiba;

b) Osaka valamiert a japan atlagnal is nyuzsisebb.

Ez pl akkor lesz nagyon szembetuno, ha az ember atruccan a szomszed Kiotoba (30-40perc "hev"-vel, kozben persze nincs szunet a ket varos kozott), ahol nincs lenyegesen kevesebb ember, viszont valahogy megsincs szemet az utcan meg vizeletszag a feluljarok alatt. A szallodank olyan kornyeken volt, hogy ha nem japanban lettunk volna, eszem agaban sincs kitenni a laban sotetedes utan. De Japan leven volt, es persze nem is ert semmifele atrocitas (amugy most olvastam, hogy a japanokban a sajat mediajuk sikerrel elultette az altalanos rettegest a "rohamosan romlo" kozbiztonsag miatt, es ugyaneme hiszterikus (azaz valoszinuleg eppen hogy hideg es szamito) media miatt foleg a sok mocsok kulfoldi bunozotol felnek, akik elozonlottek az orszagot, tehat, lehet, hogy alapvetoen mi ketten keltettunk felelmet a pacsinkoszalonbol kitantorgo nikotinos fogu tatakban...

A pacsinko-szalonok egyebkent tenyleg hatborzongato helyek: az oke, hosszu tomott sorokban ulnek az emberek a gepek elott, de sotet van, fust, budos, es iszonytato zaj. Mindekozben maguk a gepek szepen haladnak a korral, van bennuk videokepernyo, animaciok, tematikus jatekok (pl eppen az Evangelionos nagyon fut, sokat reklamozzak).

Ja, es Osakaban talalkoztam eloszor vonaton ulo idegenekkel fenyes nappal kiabalos reszeg/dilis bacsikaval. Kedvesen szobaelegyedtem vele, majd egy ido utan felhaborodottan tavozott, valami olyasmit motyogva az orra alatt, hogy "annak semmi ertelme nincs, hogy egy kulfoldi japanul beszeljen..."

Zarasul egy kedvesseg: a helyi turkalo wc-jeben volt kint a falon ez a plakat, hogy rangsorolhassa a kedves vevo a prioritasait, mikozben medital, es egyszeruen muszaj volt lefenykepeznem (maig tunodom, latta-e valaki a vakut villanni a fulkeben, es ha igen, mit gondolhatott), mindenesetre lehet szamolni, hany eliras van azokban a franya angolos markanevekben.

Es tenyleg bucsuzoul: egy japanos edesseg csomagolopapirja: innen latni, hogy a mi piarosaink nem tudnak semmit... (okashi: edesseg)

Helyes honap, vagy mi a szosz: gratulalunk a felvirradashoz

Eloszor is ezer bocs meg egy anyamedve, amiert igy felszivodtam, de kicsit nyakamra szakadt az ev vege, ahogy az mar lenni szokott.

Mindenesetre, bar mar a regmult nosztalgikus kodebe vesz, egy kicsit regelek a japan ujevrol, ahogy megigertem.
Mint mar emlegettem, a karacsonyt teljesen ertheto modon nem igazan unneplik (no meg nem is igazan ertik, plusz meg kozuk sincs hozza), viszont az ujev kabe magfelel a mi karacsonyi unnepunknek: osszegyulik a csalad es bekeben bezarkoznak mindenfele felig-meddig vallasos unneplesre, meg nagy zabalasokra. Viszont a kereskedelmi lobby nem nyomult eleg erosen (vagy megelegedtek az ev vegi premiumot feldultan elvasarlo csaladokkal), igy aztan nincs meg a jol ismert ajandekozos teboly. (A gyerekek kinai szokas szerint keszpenzt kapnak ajandek gyanant, szoval rosszul azert itt sem lehet jarni.)

Arra, hogy mennyire csendes, csaladi koros unnep, es mennyire komolyan veszik, talan eleg annyit felhozni, hogy idaig minden egyes nemzeti unnepen nyitva volt a teljes szolgaltatoi szfera, szupermarketek, kajaldak, barmilyen bolt. Ujev napja viszont serthetetlen, ekkor mar tenyleg csak az ejjel-nappalik maradnak nyitva, ami egy ilyen elszabadult fogyasztoi tarsadalomban nagyon nagy szo.

Azert egy sztorit meg elengedek ezzel kapcsolatban, amitol komolyan belemfagyott a ver.
Tortent ugyanis, hogy elfogyott a zsebembol a penz, ami nem lenne gond, elvegre a postai szamlamon akadt meg dogivel. Penz amugy nem artana, merthogy masnap megyunk Osakaba, ahonnan az azutani hajnalban (negyediken) lelkem viraga kilo a ven Hangarii iranyaba, es pl ki kene fizetni a szallodat is, meg a repteri transzfert, hogy a kajat ne is emlitsem (a kartyam nem fizetokepes magaban). Nahat, Peter este elkocog a postafiok oldalaba vajt ATM-hez, ami ures szemekkel bamul ra vissza, leven be van zarva. Semmi gond, a sarki Hi-Tomato markaju ABC mellett van egy masik tipusu ATM, ami bonuszkent kezeli a postai szamlakat is (itt ugyanis altalaban nem atjarhatoak a bankkartyak), csak ritkan hasznalom, mert csak tizezreseket tart, de most pont ez az, ami kell.
Hah, masnap reggel tekerek be a varosba, utkozben befordulok az automatahoz, ami kozli, hogy fityisz az orromba, o sem ad nekem semmit. Majd az is kiderult, hogy harmadikaig bezarolag nemcsak hogy a postafiokok zartak be, hanem a banki szolgaltatasaik is szunetelnek, azaz 31-en mindenki hazament, lekapcsoltak a villanyt es lezartak a koszponti szervert is.

Nesze neked technokracia.

Hal istennek az indonez kiscsaj a szomszedban otthon is volt, meg tele is volt penzzel, es szivesen adott kolcsont, de egy jo reszent megnezhettem az eletemnek, gyorsitott felvetelben...

Egyeb ujevi szokasok: ujevi szentelylatogatas: ezt az ujev elso percetol kezdve lehet, egesz harmadika estig, attol fuggoen, ki mennyire felkapott/tavoli helyre akar menni, avagy mennyire bir mozogni az ujevi osszpontositott zabalas es pialas utan.

Mi duplaztunk, kabe 0 ora 25-kor megjelentunk a lakasomtol kb 70 m-re talalhato kis szentelyben, ahol az elsok kozott csongethettem be a helyi istenkenek, hogy mindenfele szepet es jokat kerjek az uj evre (egyebkent ide jarok kalligrafiara is, ugyhogy meg van is kozom a helyhez).

A helyes sinto imadkozas muveleti sorrendje:
A: a bejaratnal van egy muveszi kiskut: itt bemosakodunk: kez, szaj (jelkepesen)
B: hatarozottan megallunk a szentely csarnokanak (termenek, fulkejenek, lyukanak, merettol fuggoen) ajtajaban, bedobunk valami apropenzt az odaallitott ladikaba (szep nagy ivben kell dobni, hogy csorogjon), majd
C: megrazzuk a nagy kolomp kotelet,
D: ketszer osszecsapjuk a tenyerunket, majd
E: elmelyulten imadkozunk

ebbol annyit mindenkeppen leszurhetunk, hogy a japan isteneknek eleg nagy zajt kell csapni, hogy odafigyeljenek az emberre, vagy csak egyszeruen rossz a hallasuk; meg szerencse, hogy a kereseket nem kell beleorditani egy csobe vagy mittudomen.

Amugy a helyszinen osszegyult bacsikak eleg jol viseltek a megjelenesunket, az egyik vigyorogva tessekelt, mondvan, hogy "benkyou, benkyou", azazhogy latom, fiam, tanulod a kulturankat. Meg kaptunk ujevi szaket is, ami a legtobb helyen mar nem jar a tomegre valo tekintettel.

Mindenesetre delutan elneztunka toyamai Orszagvedo szentelybe is, ahol mar az utzaig allt a sor, ami nem kis teljesitmeny, tekintve, hogy igy a teljes szentelyparkon, meg a bejarat elotti bodesoron is vegigkigyozott.

Vicces volt a bejarat mellett a hatalmas lada, amibe a lejart szavatossagu (ertsd: tavalyi) talizmanokat lehet bedobalni; csunyan tele volt, mar komoly mernoki munkat igenyelt beletomkodni egy ujabb kutyas tablacskat vagy nyilvesszot.

Viszont mivel mar este voltunk csongetni, szabadjatek volt: hehereszve ballagtunk fel-ala a taiyakinkat majszolva, es fenykepezgettuk a happeninget.

Es szokasom szerint a cimet is megmagyarazom: egeszen ejfelig az az udvarias koszontes, hogy "Yoi otosho o!", aza "jo evet!", ejfeltol kezdve azonban beall a Shougatsu idoszaka, azaz az Ujev (az irasjegyeket leforditva, "helyes honap", persze lehet maskepp is, csak an\z nem ilyen idetlen), es ilyenkor mar azt mondjuk, hogy "Akemashite omedetou gozaimasu!", azaz oromteli dolog, hogy felvirradt (az uj ev). Az omedetou-t altalaban gratulalunknak szoktak s\forditani, mert jobbara ugyanakkor hasznaljak a kettot.

Most ennyi, folyt. kov,
Omedetou, ne!

Bujjek mindenkinek

Kettesben tovabbra is keves ihletest erzek arra, hogy orakat logjak a neten, ugyhogy csak roviden mindenkinek boldogabb uj evet kivanok innen a behavazott (es igen hideg) Toyamabol, es igerem, hogy igyekszem reszletesen beszamolni arrol, ami hozzam is eljut a japan ujevi szokasokbol. Addig is par kep bucsuztatni az oevet,

BUEK mindenkinek!

Hazon Kivul

Udv Mindeninek,

Mivel egyetlen aranytollu bulbulnadaram is kijutott Japanba, most udulunk, es ezert aztan nem lesz meg a szokasos hetfoi bejegyzes. De azert addig is felteszek egy kis unalomuzot, hadd zolduljetek...