Helyes honap, vagy mi a szosz: gratulalunk a felvirradashoz

Eloszor is ezer bocs meg egy anyamedve, amiert igy felszivodtam, de kicsit nyakamra szakadt az ev vege, ahogy az mar lenni szokott.

Mindenesetre, bar mar a regmult nosztalgikus kodebe vesz, egy kicsit regelek a japan ujevrol, ahogy megigertem.
Mint mar emlegettem, a karacsonyt teljesen ertheto modon nem igazan unneplik (no meg nem is igazan ertik, plusz meg kozuk sincs hozza), viszont az ujev kabe magfelel a mi karacsonyi unnepunknek: osszegyulik a csalad es bekeben bezarkoznak mindenfele felig-meddig vallasos unneplesre, meg nagy zabalasokra. Viszont a kereskedelmi lobby nem nyomult eleg erosen (vagy megelegedtek az ev vegi premiumot feldultan elvasarlo csaladokkal), igy aztan nincs meg a jol ismert ajandekozos teboly. (A gyerekek kinai szokas szerint keszpenzt kapnak ajandek gyanant, szoval rosszul azert itt sem lehet jarni.)

Arra, hogy mennyire csendes, csaladi koros unnep, es mennyire komolyan veszik, talan eleg annyit felhozni, hogy idaig minden egyes nemzeti unnepen nyitva volt a teljes szolgaltatoi szfera, szupermarketek, kajaldak, barmilyen bolt. Ujev napja viszont serthetetlen, ekkor mar tenyleg csak az ejjel-nappalik maradnak nyitva, ami egy ilyen elszabadult fogyasztoi tarsadalomban nagyon nagy szo.

Azert egy sztorit meg elengedek ezzel kapcsolatban, amitol komolyan belemfagyott a ver.
Tortent ugyanis, hogy elfogyott a zsebembol a penz, ami nem lenne gond, elvegre a postai szamlamon akadt meg dogivel. Penz amugy nem artana, merthogy masnap megyunk Osakaba, ahonnan az azutani hajnalban (negyediken) lelkem viraga kilo a ven Hangarii iranyaba, es pl ki kene fizetni a szallodat is, meg a repteri transzfert, hogy a kajat ne is emlitsem (a kartyam nem fizetokepes magaban). Nahat, Peter este elkocog a postafiok oldalaba vajt ATM-hez, ami ures szemekkel bamul ra vissza, leven be van zarva. Semmi gond, a sarki Hi-Tomato markaju ABC mellett van egy masik tipusu ATM, ami bonuszkent kezeli a postai szamlakat is (itt ugyanis altalaban nem atjarhatoak a bankkartyak), csak ritkan hasznalom, mert csak tizezreseket tart, de most pont ez az, ami kell.
Hah, masnap reggel tekerek be a varosba, utkozben befordulok az automatahoz, ami kozli, hogy fityisz az orromba, o sem ad nekem semmit. Majd az is kiderult, hogy harmadikaig bezarolag nemcsak hogy a postafiokok zartak be, hanem a banki szolgaltatasaik is szunetelnek, azaz 31-en mindenki hazament, lekapcsoltak a villanyt es lezartak a koszponti szervert is.

Nesze neked technokracia.

Hal istennek az indonez kiscsaj a szomszedban otthon is volt, meg tele is volt penzzel, es szivesen adott kolcsont, de egy jo reszent megnezhettem az eletemnek, gyorsitott felvetelben...

Egyeb ujevi szokasok: ujevi szentelylatogatas: ezt az ujev elso percetol kezdve lehet, egesz harmadika estig, attol fuggoen, ki mennyire felkapott/tavoli helyre akar menni, avagy mennyire bir mozogni az ujevi osszpontositott zabalas es pialas utan.

Mi duplaztunk, kabe 0 ora 25-kor megjelentunk a lakasomtol kb 70 m-re talalhato kis szentelyben, ahol az elsok kozott csongethettem be a helyi istenkenek, hogy mindenfele szepet es jokat kerjek az uj evre (egyebkent ide jarok kalligrafiara is, ugyhogy meg van is kozom a helyhez).

A helyes sinto imadkozas muveleti sorrendje:
A: a bejaratnal van egy muveszi kiskut: itt bemosakodunk: kez, szaj (jelkepesen)
B: hatarozottan megallunk a szentely csarnokanak (termenek, fulkejenek, lyukanak, merettol fuggoen) ajtajaban, bedobunk valami apropenzt az odaallitott ladikaba (szep nagy ivben kell dobni, hogy csorogjon), majd
C: megrazzuk a nagy kolomp kotelet,
D: ketszer osszecsapjuk a tenyerunket, majd
E: elmelyulten imadkozunk

ebbol annyit mindenkeppen leszurhetunk, hogy a japan isteneknek eleg nagy zajt kell csapni, hogy odafigyeljenek az emberre, vagy csak egyszeruen rossz a hallasuk; meg szerencse, hogy a kereseket nem kell beleorditani egy csobe vagy mittudomen.

Amugy a helyszinen osszegyult bacsikak eleg jol viseltek a megjelenesunket, az egyik vigyorogva tessekelt, mondvan, hogy "benkyou, benkyou", azazhogy latom, fiam, tanulod a kulturankat. Meg kaptunk ujevi szaket is, ami a legtobb helyen mar nem jar a tomegre valo tekintettel.

Mindenesetre delutan elneztunka toyamai Orszagvedo szentelybe is, ahol mar az utzaig allt a sor, ami nem kis teljesitmeny, tekintve, hogy igy a teljes szentelyparkon, meg a bejarat elotti bodesoron is vegigkigyozott.

Vicces volt a bejarat mellett a hatalmas lada, amibe a lejart szavatossagu (ertsd: tavalyi) talizmanokat lehet bedobalni; csunyan tele volt, mar komoly mernoki munkat igenyelt beletomkodni egy ujabb kutyas tablacskat vagy nyilvesszot.

Viszont mivel mar este voltunk csongetni, szabadjatek volt: hehereszve ballagtunk fel-ala a taiyakinkat majszolva, es fenykepezgettuk a happeninget.

Es szokasom szerint a cimet is megmagyarazom: egeszen ejfelig az az udvarias koszontes, hogy "Yoi otosho o!", aza "jo evet!", ejfeltol kezdve azonban beall a Shougatsu idoszaka, azaz az Ujev (az irasjegyeket leforditva, "helyes honap", persze lehet maskepp is, csak an\z nem ilyen idetlen), es ilyenkor mar azt mondjuk, hogy "Akemashite omedetou gozaimasu!", azaz oromteli dolog, hogy felvirradt (az uj ev). Az omedetou-t altalaban gratulalunknak szoktak s\forditani, mert jobbara ugyanakkor hasznaljak a kettot.

Most ennyi, folyt. kov,
Omedetou, ne!